7774 Márok, Kossuth utca 73. Tel.: +36 72 492 601 Fax: +36 72 492 601

2024. július 18., csütörtök
Horgásztó PDF Nyomtatás E-mail
Módosítás dátuma: 2024. július 11. csütörtök, 17:25

Mároki Horgásztó  

 

Márok külterületén, a falutól 100 méterre található a Mároki horgásztó, melynek területe 5 hektár, mélysége átlagosan 2 méter. A tóval együtt összesen 7 hektáros terület áll rendelkezésre különböző szabadidős tevékenységekre. Ritka madarak költőhelye szomszédságában festői környezetben található a halastó, mely elsősorban a horgászat kedvelőinek nyújt kellemes szórakozást,

de lehet kisebb kirándulás, túra célja is.

 

Rekordfogások: harcsa 1,7m és 30,45 kg, 1,5m és 25 kg, 1,3m és 20,5 kg.

 


GPS koordináták: 45°52'20" ; 18°31'03" A horgásztó 3 Ha. A horgászható halfajták: ponty, amur, keszeg, süllő, harcsa, csuka, kárász.

 Üzemeltetője: a Mároki Önkormányzat

Engedélyekről kérjük érdeklődjön a 06 70 315 59 73-es telefonszámon.

 

Vezetőségi tagok: Bruckner Nándor elnök 

                

 ÁRAK:

 

Éves felnőtt:                                                50 000 Ft (új tag esetén + 60 000 Ft)


Ifi éves (14-18 év között):                             25 000 Ft


Gyermek éves (14 éves korig):                       4 000 Ft


Napi felnőttjegy (május 2-től) :                      3 000 Ft + kifogott nemeshal 2000 ft/kg, egyéb hal 600 Ft/kg


Napi gyerekjegy (14 éves korig, május 2-től ):  1 000 Ft

 

 

Minden régi és új tagunknak kellemes időtöltést kívánunk a Mároki Horgásztónál!

 

Horgász egyesület vezetőség

 

  

honlap_html_m4f5af0e6 honlap_html_m5f59dd82

NAGY FOGÁSOK

 

 

Zsebő Zoltán 2015.11.10

 CSUKA  6 kg és  84 cm

 

 

Zsebő Mihály 2016.08.20

PONTY 5.8 kg és  54 cm

 

 

 

 

 Blandl László 2015. október 24.

PONTY 11 kg-os és 73 cm

 

 

 Bruckner Nándor 2013.09.14.

HARCSA 1,7 m és  30.45 kg

 

 

 

Zsebő Zoltán 2011.07.08.

HARCSA  1,5 m és 25 kg

 

 

Szabó János 2011.07.01.

HARCSA 1,3 m és 20,5 kg

ÉLŐVILÁG:

 

Barna rétihéja
A faj állománya az 1970-es években nagyon megfogyatkozott. A dúvadirtás szabályainak szigorodása kedvezően hatott a fészkelő párok számára. A kedvező helyzet megőrzéséhez a vadászati és természetvédelmi szakemberek együttműködésére van szükség. Vonuló madár, április és október között tartózkodik hazánkban. A telet általában Afrika Szaharán túli részén tölti, de egyre több esetben fordulnak elő áttelelő példányok.

 

Eurázsiában és Afrika északi részén költ. Hozzá nagyon hasonló fajok élnek szinte az egész Óvilágban. Síkvidéki mocsarakban, nádasokban szinte mindenhol költ. Ezek hiányában ritkán mezőgazdasági területeken, száraz gyepeken is megtelepszik. Tavaszi visszaérkezésük után a párok látványos nászrepülést mutatnak be. Fészkét nádszálakból építi. Mivel vizes környezetben költ a talajon, a fészekanyagnak magasan a vízszint fölött kell tartania a fészekaljat. A tojó 3-6 tojást rak, a fiókák 32 nap kotlás után kelnek ki. A tojásokat csak a tojó melegíti, a fiókákat is ő eteti, eközben a hím vadászik, ő gondoskodik a család táplálékellátásáról. A fiókák 40 napos korban hagyják el a fészket. A rétihéják sajátos módon vadásznak. A nyílt területen a növényzet felett néhány méterrel pásztázzák át vadászterületüket, ha megpillantanak valamit, rávágnak. A barna rétihéja tápláléka kisemlősökből, kisebb madarakból és fiókáikból, tojásokból, békákból, ritkán halakból áll.

A barna varangy viszonylag nagy, erőteljes testfelépítésű békafaj. Ivari kétalakúság jellemzi, amely a testméretekben is kifejeződik: hazánkban a nőstények testhosszúsága 8-11 cm, míg a hímeké 5-8 cm közötti. Bőrük általában gömbded dudorokkal fedett, ezek olykor lehetnek csúcsosak is. A fej hossza meghaladja a szélességét. Az orrcsúcs lekerekített. A szemek közötti rész vízszintes vagy konkáv felszínű. A pupilla vízszintes tojásdad formájú, a szivárványhártya réz-arany színű. A dobhártya alig látható, átmérője mintegy fele a szemének. A fültőmirigyek jól fejlettek. A hímnek nincs rezonátorszerepet betöltő hanghólyagja. A mellső végtag ujjai rövidek, melyek közül a 3. a leghosszabb, ezt követi az 1., majd az egyforma 2. és 4. A 2. és a 3. ujj alsó oldalán jól felismerhetők a páros ízületi gumók. A hátulsó végtag ujjai hosszúak, lapítottak, az elülső végtag ujjaival ellentétben úszóhártyásak. Hátoldaluk alapszíne szürkés, barnás vagy olívbarna, ritkábban homoksárga vagy vörös, amelyen sötétebb foltok lehetnek. A foltok hiányozhatnak, vagy egybefüggő sávokká olvadhatnak össze. Nászidőben a hátoldal többnyire egyszínű barna. A hasoldal fehéresszürke, gyakran sötéten márványozott. A hímek mellső végtagjának 1. ujján (nászidőben az 1., a 2. és a 3. ujjon egyaránt) a fokozott elszarusodás eredményeként kialakult fekete hüvelykvánkos látható, amely a párosodás alatt a nőstényhez való jobb kapcsolódást (amplexus) segíti elő. Ebihala fekete színű, melynek légzőnyílása a test bal oldalán, végbélnyílása a test középvonalában van. A farok tompán lekerekített. Teljes hosszúsága 30-35 mm-ig terjed. A szemek közötti távolság kétszer nagyobb, mint az orrlyukak közötti távolság. Fogképlete: 2/3

Guvat
Vizes élőhelyek jellegzetes madara, bár jelenlétét legtöbbször csak malacvisításszerű hangja árulja el, ha meg is pillantjuk, legtöbbször csak néhány másodpercig sikerül megfigyelni mielőtt elbújik a sűrű növényzetben. Egész állományát veszélyeztető tényező nem ismert. A vizes élőhelyek általános védelme a faj megmaradását biztosítja. Részben vonuló, az északi madarak télre Dél-Európába és Észak-Afrikába is eljutnak. Egyre több példány telel át Magyarországon.
Élőhelye, költése:
Eurázsia és Észak-Afrika jelentős részén előfordul. Nádasokban, gyékényesekben, mocsarakban, mocsárréteken költ. Fészkét növényi törmelékekből sűrű növényzet közé építi. Fészekalja 5-15 tojásból áll. A kotlásban és a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Széles táplálékspektrummal rendelkezik, rovarokat, rákokat, férgeket, csigákat, pókokat eszik. Húsos zöld növényi részek, termések, bogyók is szerepelnek táplálkozásában. Időnként kisebb gerinceseket, madárfiókákat, kétéltűeket és kisebb halakat is elkap.

Magyarországon viszonylag gyakori fészkelő. Hazai állománya rövid távú vonuló, telelőterülete a Mediterráneum középső és nyugati része. Kisszámú, rendszeres átvonuló. Kis számban áttelel. Fészkelőállománya 4 000 – 8700 pár (2017–2018, statisztikai becslés párok becslési adatai alapján). Fészkelőállományának trendje bizonytalan (1999–2021).

A kecskebéka méretében és színezetében is átmenetet mutat a két szülői faj, a nagy és a kis tavibéka között. Testhossza általában 8-12 cm, combja közepesen hosszú, sarokgumója is átmeneti méretű. Hátának színezete igen változatos: alapszíne zöld sötétbarna vagy fekete foltokkal, lécekkel tarkított. Az egészen fiatal egyedek néha barna színűek, ezért sokan erdei vagy mocsári békának nézik őket, de a sötét „bajszuk” hiányzik. Hasa rendszerint szürkén foltos, de csak nagyon ritkán teljesen fehér (kis tavibéka) vagy sötét, fekete mintás (nagy tavibéka). A comb hátsó oldalán megvan a tigrisminta, a világos csíkok inkább sárgák. A hímek hanghólyagja középszürke színű. Hangja nagyon hasonló a nagy tavibékáéhoz.
Előfordulás és állományainak helyzete:
Hazai elterjedés: Leginkább elterjedt hazai zöldbékánk, az ország minden pontján találkozhatunk vele, kivéve a szélsőségesen száraz vagy a vizektől távoli helyeket, illetve a magas hegyvidékeket. Két szülőfajához képest jobban tűri a zavarást, ezért rendszerint a kecskebéka kolonizálja a frissen épített csatornákat, bányagödröket és egyéb erőteljesen zavart víztesteket.
Élőhely
Sokféle élőhelyet benépesít, lényegesen kevésbé válogatós, mint szülő fajai. Természetes vizeink mellett nagyon gyakran találkozhatunk vele csatornákban, lecsapoló árkokban, halastavakban. Egyedül a szikesekben ritkább, mivel sótűrő képessége nem éri el a nagy tavibékáét. A többi zöldbékához hasonlóan kerüli a gyorsan áramló vagy nagy felületű és növénymentes vizeket.

Kis vöcsök. Magyarország legkisebb és egyben leggyakoribb vöcsökfaja, mely szinte minden álló-, és egyes folyóvizeinken is költ, elsősorban ott, ahol megfelelő mélységű a víz és az elrejtőzéshez kellő nagyságú vízinövényzet áll rendelkezésre. Nehezen megfigyelhető faj, jelenlétét általában jellegzetes kacagó hangja árulja el. A magyarországi popululáció jelentős része elvonul, de a be nem fagyó vizeken minden évben maradnak áttelelők is, ezért gyakorlatilag az év bármely hónapjában megfigyelhető.

A kis vöcsök a víz alá bukva szerzi táplálékát, ezért legalább 1 méteres mélységgel rendelkező (álló)vizeket választ költőhelyéül. Ezeken a helyeken a vízi növényzet közé rejti nád- és gyékényszárból, hínárból álló úszó fészkét. A fészekalj nagysága 5-7 tojásból áll, a fiókák kikelésük után rögtön képesek az úszásra. A költést áprilisban kezdi, évente rendszerint egy, esetenként két fészekaljat nevel. A szaporodási időszak után, a hidegebb idő beálltakor nagyobb folyóvizeinken – például a Dunán és a Tiszán – is megjelenik egyesével vagy kisebb laza csapatokban. Állati és növényi eredetű táplálékot is fogyaszt.

Magyarországon viszonylag gyakori fészkelő. Hazai állománya állandó, részben rövid távú vonuló, telelőterülete a Mediterráneum középső és nyugati része. Rendszeres átvonuló. Kis számban, rendszeresen áttelel. Fészkelőállománya 3000 – 3200 pár (2017–2018, statisztikai becslés párok becslési adatai alapján). Fészkelőállományának trendje bizonytalan (1999–2021).

A kockás sikló 70-100 cm-re megnövő, karcsú testalkatú kígyó. Az idősebb példányok olykor robosztusabbak is lehetnek. A nőstények nagyobbak és zömökebbek, mint a hímek. Feje hosszúkás, szemei nagyok, dülledtek. Fekete pupillája kerek, írisze bronz- vagy aranyszínű. Hátoldalának alapszíne zöldesbarna, szürkészöld vagy okker, olykor olívbarnába hajló, amelyet sötétbarna, vagy fekete pepitamintázat („kockák”, pettyek vagy foltok sora) tarkít. A has felé a foltok közötti terület világosabb sárgás vagy fehéres lehet, emiatt a testoldal foltjai jobban kiemelkednek. Előfordulhatnak majdnem egyszínű, pettyezetlen és teljesen fekete példányok is. Fején kivehető mintát általában nem visel, de egyes példányok nyakszirtjén sötét, a törzs felé kinyíló V-alakú mintázat látható. Felső ajakpajzsainak határai néha sötéten színezettek. Alsó ajakpajzsai sárgák vagy piszkos fehérek, melyeknek szegélyei a felső ajakpajzsokhoz hasonlóan sötéten árnyékozottak. Hasa vöröses, sárgás vagy piszkosfehér, sötétbarna vagy fekete pepita vagy zongorabillentyűzet-szerű mintázattal. Olykor a hasi sötét foltok egy vagy két hosszanti csíkká olvadnak össze. Teste középtáján általában 19 hátpikkelysor húzódik. Hátpikkelyei erősen ormósak.
Előfordulás és állományainak helyzete
Hazai elterjedés: Magyarországon foltokban fordul elő, főleg nagyobb tavaink környékén (Balaton, Velencei-, Fertő-, Tisza-tó) élnek jelentős populációi, de országszerte találkozhatunk vele kisebb-nagyobb vízfolyások mentén is. Például a Zemplén egyes patakjai mentén is gyakori.

A mocsári teknős páncéljának hossza körülbelül 20 centiméter. Egyes (nem magyarországi) populációkban elérheti a 30 centimétert is. Ellentétben a vízi teknősöknél megfigyelhető trenddel, miszerint a nőstények nagyobbak (például az ékszerteknősök esetében is), a mocsári teknős hímjei egy hajszálnyival nagyobbak, mint a nőstények. A páncél lapított, ovális, hátrafelé enyhén kiszélesedik. A nőstények páncélja valamivel kerekebb és magasabb, mint a hímeké. A hát- és a haspáncél rostos szalagokkal kapcsolódik össze. A haspáncél az úgynevezett csukló előtti és a csukló utáni csontlemezek mentén mozgatható, a hímeknél horpadt, a nőstényeknél lapos. Színe okkersárga, vagy barnás, a pajzshatárok mentén keresztirányú fekete csíkkal. A fekete csíkok néha egészen szélesek és elmosódottak, és dominálhatják az egész haspáncélt. Fiatal korban a hátpáncél gerincvonalán egy él húzódik, amely a felnőtt állatokon már nem figyelhető meg. Mindenféle mendemondákkal ellentétben a teknőspáncél jelentős súlyt nem bír el, csak a ragadozók egy – egyébként nem elhanyagolható – részével szemben nyújt védelmet. Mind a hátpáncél, mind a fej és a végtagok alapszíne sötét, feketésbarna vagy grafitszürke olajzöld beütéssel, amelyet mindenütt, de különösen a nyakon és a fejen kisebb nagyobb citromsárga vagy sötétsárga pettyek tarkítanak. A páncélon a pettyek mintha a pajzsok testközépi részeitől kifelé, sugárirányban futó vonalak mentén rendeződnének. A szemek szivárványhártyája a hímek esetében vörösesbarna, a nőstényeknél sárgásfehér. A frissen kelt teknősök páncélja kerek, 2,5-3 cm hosszú, általában még kevés sárga petty látható rajtuk. Hasuk gyakran fekete. Farkuk feltűnően hosszú. f.: www.mme.hu

 

 

 

 
JoomlaWatch 1.2.12 - Joomla Monitor and Live Stats by Matej Koval

Belépés



e-Magyarország pont

emagyarorszag

Statisztika



46.9%United States United States
29.7%Hungary Hungary
9.3%China China
3.5%Germany Germany
2.2%Canada Canada
1.8%Ukraine Ukraine
1%Russian Federation Russian Federation
0.9%France France
0.8%Australia Australia
0.6%United Kingdom United Kingdom

Tegnap: 12
Héten: 42
Múlt héten: 61
Hónapban: 156
Múlt hónapban: 430
Összesen: 1254